CONPLAN 8888
Amikor az amerikai hadsereg zombi apokalipszisre készül.
Kezdjük az elején.
Adott egy amerikai kisváros (mi más), melynek a szélén van egy stratégiailag fontos katonai objektum.
Legyen ez mondjuk a St. Michaels honvédelmi kiképző bázis amely az Új-Mexikói Dell City városkája mellett került felépítésre, még valamikor a ’80-as évek elején.
Az őrszolgálatot teljesítő Juarez közlegény, épp a kedvenc képregényébe van temetkezve, hiszen úgysem történik semmi ebben a porfészekben. Néha már nem is érti, hogy minek kell egyáltalán örségre szentelni a katonák idejét, főleg, hogy a katonákon és a készletfeltöltőkön kívül szó szerint senki más nem járt erre mióta ő 2 éve megérkezett a bázisra. Egy gyomorforgatóan szomorú részhez ért, ahol a képregény főszereplője, kénytelen saját kezével végezni a terhes feleségével, mert egy éjszakai támadás során az megfertőződött a zombi vírussal. És ebben a pillanatban koppan valami az őrbódé oldalán. Bár Juarez nem tudja mi az pontosan, de a hangból és a beszűrődő szagokból arra következtet, megint McKinnon kiképző őrmester akarja tesztelni az őrszolgálatot teljesítő katona éberségét, most épp azzal, hogy már oszlásban lévé húscafatokkal dobálja az őrposzt város felé néző ablakát, amelyen le van eresztve a roló. Juareznek már a töke kivan ezzel az állandóan parancsokat visítozó, kopasz, 50 körüli fasztalicskával, aki valamiért, talán mert a spanyol vér mellé a szüleitől kapott egy kis ázsiai génállományt is, amely erősen megmutatkozik napbarnította bőrén és mandula vágású szemein.
-Ha ez a rohadék azt hiszi megijeszt, vagy alváson kap, beszopta! – gondolja magában Juarez, és egy hirtelen ötlettől vezérelve a fegyverét kézbe fogva elindul a menekülő tetőajtó felé amelyen keresztül észrevétlenül a tetőről egy létrán keresztül a nyomorék hátába kerülve beszarathatja ezt a szemetet, és kicsit elégtételt vehet a múltban elszenvedett megaláztatások miatt.
Ezzel az elhatározással a kiképzésen tanultakat maximálisan felhasználva (hiszen nem kisebb a tét mint, hogy a pihenőben a srácoknak majd megmutathassa a McKinnon telibeszart arcáról készült fotót, ahogyan „véletlenül” szolgálatteljesítés közben 2 centivel a segge mellé durrant a szolgálati fegyverével.
– Ez a buzi még csak azzal sem fog tudni támadni, ha kihallgatnak, hogy indokolatlanul használtam a lőfegyveremet. Gondolta széles vigyorral Juarez, miközben a bakancsos lábához mérten macska ügyességgel lépett az őrposzt mögött a földre, az előzőleg már csőre töltött szolgálati karabéllyal felfegyverkezve. Még arra is gondolt, hogy ha kérdezik, hogy miért készített fotót a falfehér őrmesterről, majd azt mondja, nem volt nála elemlámpa és a telefonja vakuját akarta használni, mikor „véletlenül” elsült a fegyvere, híg fosósra ijesztve ezt a szemetet.
Miközben megkerülte a bódét folyamatosan fülelt az elölről jövő hangokra, melyek arról tájékoztatták, hogy McKinnon amellett, hogy iszonyú büdös dögszagú cafatokkal csapkodja az épület falát és ablakát erősen csoszog is és a hangulat kedvéért még artikulátlan hörgésekkel is tarkítja az előadást.
– Az a rohadék tuti, hogy benézett az ablakon és látta, hogy a The Walking Dead legújabb számát olvasom és azt hiszi megijedek majd ha azt hiszem valóban támadnak a zombik. – de magában elismeréssel adózott az őrminek, mert legalább kreatív a vén fasz.
Gondolataiban idáig jutott mikor egy laza betondarabon egyensúlyát vesztve a fülke falának tántorodva seggre ült, olyan robajjal, hogy azt még a bázis szakácsa is hallotta volna. Pedig Pedro híresen mélyen aludt, mint egy jóllakott kisbaba, leginkább azért is mert valóban állandóan jól belakott a rációkat megdézsmálva, dacára annak, hogy egyszer már el is verték emiatt a társai akik hetekig panaszkodtak, hogy kevesebb kaját kapnak, mire rájöttek, hogy Ő dézsmálja meg a fejadagokat.
– Bassza meg! – korholta magát fennhangon, amiért egy kis szar figyelmetlenség miatt saját magát szivatta meg, ahelyett, hogy Mc (kibaszott) Kinnon-t tette volna közröhej tárgyává a bázison belül és jó eséllyel azon kívül is.
Már előre látta, ahogy az őrmi fültől fülig vigyorral megjelenik a sarok mögül és a szokásos fejhangján visítozva küldi latrina szolgálatra a történtek miatt.
Ehelyett ez a szarpofájú, hangosabban hörögve, iszonyú bűzt árasztva indult el felé a sötétben, folytatva a színjátékot.
Juarez ezt már nem bírta szó nélkül hagyni és dühtől felindulva, a protokollt teljesen elfelejtve, magából kikelve kezdte el szidni az őrmestert, tudva, hogy ebből bizony elzárás majd később eltáv megvonás lesz. De a legnagyobb meglepetésére a fénybe kilépve nem az őrmester vigyorgó pofája jelent meg, hanem egy szörnyű állapotban lévő, (minden bizonnyal autóbalesetet szenvedett) civil, véráztatta ábrázata került a szemei elé.
Szerencsétlen fickó mérföldeket tehetett meg mire az útról elért idáig, látványosan törött bokával, kicsavarodott jobb karral és a bal arca helyén egy vérmocskos, lógó húscafattal, a belátható távon belüli egyetlen, kivilágított, ember lakta objektumból segítséget remélve.
Juarez azonnal (bár a vissza kívánkozó vacsorájával harcolva) a rádiója után nyúlt, hogy minél hamarabb segítséget tudjon hívni ennek a súlyosan sérült szerencsétlennek.
Közben a koponyája mélyén vészharangok hangját vélte hallani és megjelent az érzés, hogy „- Valami nem stimmel.” – sőt, egyre erőteljesebben és tolakodóbban jött az érzés, hogy Valami Nem Stimmel!!
Egészen addig, amíg már a teljes látómezejét 2 dolog töltötte be.
Az egyik a lelki szemei előtt villódzó karmazsinvörös felirat volt, ami azt írta, most már mintegy ordítva, hogy „VALAMI NEM STIMMEL!!!!”
Míg a másik annak az öreg faszinak a félig leszakadt arca volt aki a Verde Streeten lakik és a múlt hónapban, Juarez a haverjaival vitte haza, mert a helyi bárból kidobták. Persze akkor az öreg (basszus, elfelejtette a nevét, pedig még egy kávéra is meginvitálta őket a srácokkal, amiért nem hagyták éjjel az úton kóborolni, félrészegen) egy spicces, de jófej csotrogány, volt, míg most egy üveges szemű, állkapcsát csattogtató, bizarr kinézetű koporsószökevényt látott maga előtt, akinek a karomszerűvé feszült ujjai, mohón a torka felé nyújtózkodtak, készen arra, hogy amint elérik (már csak 5 centi) kitépjék az ádámcsutkáját.
Juarez csak a kiképzésének köszönhetően, az izommemóriájának engedelmeskedve, kapott az oldalfegyveréhez, és ugyanezen drill diktálta neki, hogy lője, közvetlen közelről homlokon (ez volt az adott pillanatban a legelérhetőbb célpont, ami minden bizonnyal megállásra készteti azt a rettenetet ami megállíthatatlanul felé vergődött) az öreg Morris Huskert (milyen fura, hogy egy pillanat alatt eszébe jutott a neve), aki a Verde Streeten lakott abban a lepusztult kis vityillóban ami a rózsaszín takaros kis házikó szomszédságában volt.
A Beretta M92F dörrenése fülsiketítő volt earpro nélkül a nyári, sivatagi éjszakában.
Juarez pedig, még hosszú pillanatokig próbálta ép ésszel feldolgozni a történteket, mire leesett neki, hogy megölt valakit. Az érzés iszonytató volt és már érezte is a beleit görcsbe rándító hányingert.
– Mint a mozikban. – gondolta, meglepően tisztán. Szinte kívülről látta magát ahogyan összeroskad a mozdulatlan hulla mellett és nagyokat rándulva kiadja magából az aznapi vacsoráját.
Őszinte öröm töltötte el amikor megérezte a vállát megmarkoló erős kezet, melytől bátorítást várva, saját gyomortartalmától lucskos arcát a vállát markoló kéz gazdája felé fordította és már belekezdett volna a magyarázkodásba mikor éles fájdalom mart a csuklyás izmába.
Hitetlenkedve bámulta azt a véres koponyadarabot amelyet látott a szeme sarkából és az utolsó tiszta gondolata az volt, hogy biztosan elaludt a képregény olvasása közben és most ez tuti csak egy rémálom, mert Zombik nincsenek! Utoljára még megpróbálta pisztolyával eltrafálni az őt marcangoló valamit, de azon kívül, hogy a ravaszt rángatta mást nem tehetett, mivel a csúnyán roncsolt (éppen megrágott) izom miatt a karját nem tudta megemelni és a feje is oldalra csuklott. Utoljára még érzékelte, hogy valaki nagyon közel sikít mint egy kislány a horror moziban, és valami meleg önti el a nyakát és a lágyékát is. Azt már sosem tudhatta meg, hogy a nyakán a saját vére zubogott a sivatag homokjába és a tehetetlen rettegéstől a nadrágjába vizelt, miközben egyre több és több kéz ragadta meg és kezdte tépni a zubbonyával együtt a húsát is.
——–
A bázison már az első lövésre is megébredt aki hallotta és a legtöbben azonnal felugrottak a tábori ágyukban, majd az alig fél perc múlva felhangzó artikulátlan és fájdalommal teli sikoly és a 8-10 újabb lövés az eddig alvó katonákat is felriasztotta álmukból.
A tisztek parancsokat vakkantottak és a katonák pár másodpercen belül fegyverrel a kezükben, újabb parancsra várva sorakoztak fel a barakkok előtt.
Az őrség ekkor már az egész bázison felkapcsolta a reflektorokat és mindenki földbe gyökerezett lábakkal bámulta vagy a monitorokat, vagy akik közelebb voltak a főkapuhoz, a bázis bejáratánál sokasodó koordinálatlan mozgású tömeget akik szinte egyszerre feszültek neki a bázis kapujának és az azt övező szögesdrót kerítésnek.
A bázis parancsnoka hitetlenkedve követte a jelenetet és eltartott jó pár másodpercig mire a monitorok által közvetített képeken felismerte a rettenetes valóságot. Dell City teljes lakossága (mind a 220 fő) és az ő egyik megcsonkított még friss sebekből vérző katonája készült a kapu és a szögesdrót kerítés bedöntésével bejutni a bázisra, ahol most mindösszesen 30 katona teljesített szolgálatot. A közlegény arca felismerhetetlenségig roncsolódott, mintha valami vadállat támadta volna meg, de a vérmocskos névtáblán még olvasható volt a katona neve „Juarez. A”. Az a fiatal közlegény akit McKinnon őrmester annyira nagyra tartott, hogy tiszti iskolába akarta küldeni, és ma este a főkapu mellett teljesített őrszolgálatot.
Hirtelen értelmet nyert Johnson admirális kora délutáni figyelmeztető telefonhívása, amelyben parancsba adta neki, hogy ha bármilyen a CONPLAN 8888-ban leírtaknak megfelelő anomáliát tapasztal, azonnal a műveletterv szerint járjon el.
Reszkető kezekkel kutatott a könyvespolcon a műveletterv után, bár – mint minden hasonló dokumentumot- ezt is betéve tudta, de most kellett a megerősítés.
Érezte, hogy most egy jó erős dupla Macallan is beleférne, az adott körülmények között, hisz mégiscsak eljött a kibaszott világvége.
A katonák teljesítették a parancsot, bár többen egymásra néztek mikor a – szintén megilletődött- tisztek tűzparancsot adtak ki a tömeg ellen.
De leginkább akkor kezdett el mindeki szíve a torkában dobogni, amikor a több találatot is kapott szomszédos kisváros lakói egytől-egyig talpra álltak és újra nekiveselkedtek a kerítés ledöntésének.
Az, hogy a hangosbemondón McArthur ezredes bejelentette, hogy életbe lép a CONPLAN 8888 és ez nem gyakorlat, mindenki számára világossá tette, hogy a baj nem nagy, a baj óriási…
Természetesen a fentiek bár egy létező amerikai kisváros mellett játszódnak, de kitalált történet részei.
Viszont a Contingency Plan 8888 egy valós, létező terv.
Mi is az a CONPLAN 8888?
Mint a korábban olvasott alcím is mutatja, ez egy műveleti terv a Zombi Apokalipszis bekövetkeztére.
Nem hiszed el? Nézz utána! Ez egy a 2011-es évben készült amerikai katonai műveleti terv, amelyet a STRATCOM (United States Strategic Command) készített.
Az eredeti elnevezése Counter-Zombie Dominance Plan, amely egy több mint 31 oldalas, abszurd részletességgel kidolgozott, valós dokumentum.
A CONPLAN 8888 tartalma:
A dokumentum célja
- Egy „komplex, globális fenyegetés” modellezése, amelyre reagálni kell.
- A válságkommunikáció, logisztika, műveleti tervezés, tömeges evakuálás és haderőmozgások tervezésének gyakorlása.
- Olyan forgatókönyv kiválasztása, ami nem sérti egyetlen ország szuverenitását sem → ezért lettek zombik az ellenséget megtestesítő lények.
A zombitípusok részletes kategorizálása,
azaz a STRATCOM szerint ezek a zombitípusok létezhetnek.
Patogén zombik
- Valós biológiai vagy vírusos fertőzés okozza.
- Emberről emberre terjed.
Radioaktív zombik
- Sugárzás hatására jönnek létre.
- Külön protokoll szükséges a kezelhetőségük miatt.
Űrzombik
- Nem földi eredetű entitások.
- Lehetséges „űrbetegség” okozza vagy idegen parazita.
Mágikus zombik
- Okkult vagy paranormális eredet.
- A dokumentum elismeri, hogy „nem zárható ki”, hogy „nem hagyományos energiák” is létrehozhatnak zombikat.
Növényi zombik
- Parazita növények által irányított emberek (gondolj pl. The Last of Us – gombafertőzés).
Állati zombik
- Fertőzés háziállatokra vagy vadon élő fajokra is átterjedhet. (Resident Evil, nem az a korcs film…)
Jóindulatú zombik
- Nem veszélyesek, de zavaróak lehetnek.
- A cél velük: „izolálni és ellenőrzés alatt tartani”.
(Azaz konkrétan: a Pentagon megalkotta a békés zombik fogalmát is.)
A fenyegetés szakaszai
A dokumentum úgy kezeli a zombifenyegetést, mint bármely más katonai válságot:
Kezdeti fertőzés észlelése
- Első esetek felderítése, közegészségügyi protokollok aktiválása.
Fenyegetés gyors terjedése
- Lakosság informálása, határok ellenőrzése, karantén, területek lezárása.
Tömeges fertőzés és társadalmi összeomlás
- Infrastruktúra védelme, katonai jelenlét megerősítése.
Katonai válaszlépések
- Zombi-ellenőrző műveletek beindítása.
Komolyan foglalkozik az esetleges globális veszély különböző stációival.
Műveleti Célok
Lakosság védelme
- Menekítési útvonalak biztosítása
- Karanténzónák
- Közegészségügyi rendszer támogatása
Kritikus infrastruktúra védelme
- Energiaellátó rendszerek
- Ivóvíz
- Kórházak
- Kommunikációs hálózatok
Zombi-populáció felszámolása / izolálása
- Fizikai megsemmisítés
- Körbezárás
- Mozgásuk korlátozása
Katonai erők védelme
- Egységek elszigetelése
- Biológiai védelem (hazmat, fertőtlenítés)
Rend helyreállítása
- Zombi-mentes zónák kiépítése
- Lakosság visszatelepítése
- Kormányzati működés helyreállítása
Konkrét katonai lépések
Zombi-ellenőrző peremvonalak
- Hadsereg feladata zónákat kijelölni és fenntartani.
- Folyamatos felderítés (drónok, műholdak).
Terület-visszafoglaló akciók
- „Tisztító műveletek” → területek szisztematikus megtisztítása zombiktól.
- Járőrözés és megfigyelőpontok.
Evakuációs műveletek
- Nagy tömegű civil evakuálása
- Külön figyelem a mozgáskorlátozottakra, kórházi betegekre
Logisztikai műveletek
- Munícióellátás
- Üzemanyaglánc
- Élelem és víz biztosítása
Műveleti kommunikáció
- Katonai csatornák
- Lakossági tájékoztatás (dezinformáció elleni protokoll is szerepel)
Jogi és Etikai kérdések
A terv meglepően részletesen foglalkozik a következőkkel:
- Katonai erő alkalmazásának jogi keretei zombik ellen.
- Az élő halottak megsemmisítése nem számít emberölésnek → külön jelzik.
- Orvosi és tudományos együttműködés szabályai.
Kritériumok a művelet lezártnak tekintéséhez
A zombi-dominancia megszűntnek tekinthető, ha:
- A zombi-fertőzés már nem terjed.
- A zombik nem képesek „operatív cselekvésre”.
- A lakosság biztonságos zónákban él.
- A közszolgáltatások (víz, áram, egészségügy) helyreálltak.
- A kormányzás újra működik.
Ezután jönne a helyreállítási fázis: újjáépítés, pszichológiai támogatás, infrastruktúra helyreállítása.
Miért ilyen részletes ez az egész?
A hivatalos indok:
- A zombik fiktív, politikamentes, diplomáciailag kockázatmentes példák.
- A CONPLAN 8888 célja:
- katonai tervezők betanítása
- többügynökséges együttműködés szimulációja
- szélsőséges válsághelyzet modellezése
Azaz a Pentagon egy teljesen komoly tervezést végzett egy teljesen komolytalan fenyegetéssel számolva.
Szóval ha legközelebb megnézel egy zombis horror filmet, jó ha tudod, hogy az USA már erre is felkészült. 😊