Apóphisz, az az aszteroida, amely 2029-ben elhúz majd a föld mellett, barna csíkosra festve az asztronómusok alsóját.
És az enyémet is.
Elmondom neked miért.
2004 június 19-én az amerikai (persze, hogy az) Kitt Peak obszervatórium 2 csillagásza, felfedezett egy új aszteroidát, amelyet elneveztek 2004 MN4-nek. Nem túl izgi ugye? Mentek is a dolgukra mert jelentéktelennek tűnt.
Pár héten belül azonban a világ összes megfigyelő állomása erről az űrkavicsról beszélt, és minél több adat jött be róla, annál inkább megijedtek, hiszen ez a kavics, magában hordozza az emberiség végét jelentő, potenciális veszélyt.
Persze, tudom volt már Y2K, meg 2012, meg jött a Nibiru ami nem jött, de ez… ez jön. Nagyon!
El is nevezték a tudósok Apophis-nak, aki az egyiptomi mitológia szerint a sötétség és káosz maga.
Cuki, nem?
Pár adat, amihez ki kell kicsit lépni a mindennapi mókuskerékből, hogy el tudd képzeli.
Apóphisz egy 4,3 km (!) hosszú és megközelítőleg 325 méter átmérőjű aszteroida, amely 30 km/mp, azaz 108,000 km/óra sebességgel csapat felénk és nem nagyon érdekli, hogy útban vagyunk vagy sem.
A jelenlegi számítások szerint 30,000 kilométerre közelíti meg a Földet, ami marha sok ugye? A telekommunikációs vagy GPS műholdjaink nem sokkal vannak közelebb hozzánk.
Dióhéjban ez azt jelenti, hogy elég lesz egy SzTK szemüveg ahhoz, hogy megcsodálhasd, milyen szépen pirít ahogy elszáll az égen mellettünk, és kicsit megmozgatja az óceánjainkat, hacsak egy pici lökés el nem téríti és a gyönyörű fényjátéktól aléltan porladsz el a becsapódás pillanatában, ha mákod van.
Mert ez a csintalan kis kavics bizony 2,7% eséllyel becsapódik a mi kis sárgolyónkba és akkor a dínók kihalását a saját bőrünkön érezzük majd.
A Torinó skálán, amely a földközeli objektumok becsapódása által jelentett veszély mértékét hivatott megbecsülni Apóphisz, 4-es értéket kapott, ami nagyon könnyen 7-es vagy akár 10-es is lehet, ami már globális területi pusztítást jelent. (nincs feltételes mód ebben az esetben)
A Skálán a nulla azt jelenti nincs veszély, a 10 azt, hogy volt egy bolygónk…
És Apóphisz az ismert történelmünk során az első olyan földközeli objektum, ami (egyelőre) 4-es értékelést kapott.
Tudom ez az imént említett 2,7% nem iszonyú nagy esély, de van az űrnek egy megközelítőleg 7-800 méteres övezete, amelyen, ha keresztül halad a 2,7%-ból, 100% lesz!!!
Ez a gravitációs kulcslyuk.
Ez alatt az űrnek azon kicsiny területét értjük, amelyen, ha áthalad egy aszteroida, akkor a a Föld gravitációs vonzása, úgy változtatja meg a röppályát, hogy a földfelszínbe csapódás „lehetősége” drasztikusan megnő. A kulcslyuk kifejezés az övezet méretét hivatott érzékeltetni.
A mostani számítások szerint ezt ugyan elkerüli, de mint korábban említettem, elég egy kis deviáció a röppályában és megszívtuk.
És ez az eltérés nem sokon múlik. Elég egy másik, sokkal kisebb kavics ami becsapódik és felénk irányítja, vagy egy napszél kitörés, ami megtaszítja, de az is ha a számításokba egy pici hiba csúszott.
Mivel ez az aszteroida nem egy darabból áll és nem gömb alakú, nincs központi tengelye, ami miatt nem lehet kiszámítani a mozgását, és ha számításba vesszük a Jarkovszkij effektust máris hitet válthatunk és imádkozhatunk az űrkavicshoz, hátha meghallgat.
Leegyszerűsítve, hogy én is megértsem, ez az Osipovich Jarkovszkij lengyel mérnök által, kb. 1900-ban felfedezett effektus, azt jelenti, hogy egy űrben található tárgy (jelen esetben a mi kis kavicsunk) egyik oldalát érő napfény energiája felmelegíti a tárgy felszínét amely mintegy rakétahajtómű, megváltoztatja a test röppályáját.
Elég, ha csak 0,003 fokkal (!!!) eltéríti a pályáról és telibe kapja a gravitációs kulcslyukat, ami csúzliként viselkedik és garantált becsapódást eredményez 2036-ban.
Egészen pontosan 2036 április 13-án, húsvét vasárnap!
Ráadásul mivel a nap felől érkezik, lehet, hogy csak 2 évünk lesz majd arra, hogy tegyünk valamit ellene, ami nem tűnik kevés időnek, de könnyen lehet, hogy ez redukálódik pusztán órákra, mint ahogyan a közelmúltbéli aszteroida robbanás is megmutatta.
A 2013-as oroszországi meteoresemény 2013. február 15-én, közép-európai idő szerint reggel 4 óra 20 perckor bekövetkezett esemény volt az oroszországi Cseljabinszk felett, ahol egy légkörbe belépő, becslések szerint 17 méter átmérőjű, 10 ezer tonnás meteorit erős fényjelenség és hanghatás kíséretében felrobbant. Az eseményt több videófelvétel is megörökítette, ami az egyik legjobban dokumentált meteorhullássá tette. A robbanás következtében mintegy 1200-an megsebesültek, s jelentős anyagi kár keletkezett. (Forrás Wikipédia.)
Ez egy 10.000 tonnás, 17 méter átmérőjű kavics volt, ami a légkörben robbant fel.
Apóphisz egy 300+ méter átmérőjű 61 millió tonna (!) súlyú test. A szomorú, hogy a becsapódás eshetőségét egy 13 éves német kisfiú számolta ki először. Nem a NASA, nem az ESA, nem Musk vagy Gates, hanem egy kamasz germán srác.
Van jobb is.
A NASA elmondása szerint a mintegy 25,000 city killer aszteroida közül mint amilyen az Apóphisz is, több mint 13,000-nek nem ismert a pontos pozíciója. Ez megvan?
Mintha bemennél egy méterszer méteres szobába, ahol feldobsz 25 labdát és belenézve a mennyezeti lámpa fényébe, reménykedsz, hogy nem talál arcon egy sem.
Persze a NASA 2027-ben fel akar lőni egy vadiúj teleszkópot, ami a az NEO megfigyelő teleszkóp névre fog hallgatni, és elméletileg majdnem kinullázza ezt a problémát.
De ez csak az elkövetkezendő 10-20 évben valósul csak meg.
Addig javarészt vakok vagyunk, ami eddig nem volt nagy baj, hiszen nem tudtunk róla.
És hogy el tudjuk képzelni milyen romboló hatása van egy ilyen becsapódásnak, elég csak körülnézni a földön, hiszen itt van a bizonyíték szerte körülöttünk.
Allen West (Arizonai Egyetem) és Ken Tankersley (Cincinnati Egyetem) teóriája szerint i. e. 10 900 – i. e. 10 800 körül egy megközelítően 1,5 km átmérőjű üstökös robbant fel az észak-amerikai Nagy-tavaktól valamivel északkeletre. Az elmélet szerint a robbanás hője megolvasztotta az észak-amerikai jégtakaró egy részét (és részben talán a laurázsiai jégtakaró távolabbi területein is olvadást okozott), a tunguszkai eseményhez hasonlóan nagy területen elégette és letarolta a fenyveseket és nagy mennyiségű vízgőzt, aeroszolt juttatott a légkörbe. A megolvadt jég végighömpölygött az észak-amerikai nagy síkságon és felhígította az északi sós tengert, ami leállította a Golf-áramlatot. A lehűlést a légkörbe kerülő nagy mennyiségű aeroszol is elősegítette.
Ezt hívják az úgynevezett Younger Dryas kihalási eseménynek, amely az akkori civilizáció teljes eltörlését is eredményezte. (Igen!)
A Tudósok most is azon dolgoznak, hogy időben észlelhessünk egy ilyen veszélyt és aktívan elkerülhessünk egy kihalás jellegű katasztrófát.
Ebben nagy segítségünkre lehet a NASA, DART projektje, amely a Double Asteroid Redirection Test rövidítése. Magyarul a Kettős Aszteroida Eltérítési Teszt, amely alapja, hogy egy kis tömegű, de gyorsan mozgó testet nekiütköztetünk egy aszteroidának abban a reményben, hogy ez eltéríti azt.
Ez sikeresen meg is történt 2022 szeptember 26-án, amikor a Dydimos nevű aszteroida Dimorphos nevű holdját (beza, aszteroidáknak is lehet ám holdjuk) sikerült 25x nagyobb mértékben eltéríteniük, mint azt eredetileg várták. De mint azt az eredmény is mutatja, pusztán szerencse kérdése volt, hogy egyáltalán sikerült.
És ez csak akkor működik, ha van időnk felkészülni.
Ha nincs…
Ha nincs időnk, akkor készülhet egy szép statisztika arról, hogy a becsapódás előtt mennyi sms, vagy viber, messenger…stb üzenet ment el azzal a tartalommal, hogy Szeretlek. Sok, és a legtöbb sosem ér célba.