Beszéljünk az időskorról.
Vagyis csak azon idősekről, akik valahogyan elvesztek már fejben és nem találják a kiutat, vagy csak dühösek a világra.
Őszintén bevallom, én is tartok tőle, hogy majdan egy keserű vén legény leszek, de igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy ez ne következzen be.
- De miről is szól ez a bejegyzés? – kérdezheted teljes joggal.
Nos nem általánosítva, azon idősekről, akik már nem valók közösségbe (és most nem csak az átlag fidesz szavazókról beszélek), mert egyszerűen már nem tudnak lépést tartani a rohanó, folyton változó világgal. Ez persze, alapvetően nem baj, amíg az ember ezt képes a megfelelő méltósággal és tudatossággal kezelni. Azonban ott vannak azok, akik inkább agresszióba hajlanak, de természetesen mindezt azzal takargatva, hogy egy „igaz ügy” álcája alatt cselekedik meg álszent, alantas kis mindennapi szurkálódásaikat. Ezzel lehet egy kis elégtételt vélnek venni a csúf, gonosz világon. Azokra szorítkoznék, akikkel valós fizikai kapcsolatom volt.
Ott van teszem azt az a bőven 80 fölötti nénike, aki egy alig fél kilós macska gerincét törte, mert a szerencsétlen kisállat be talált menni az udvarába. Akkor, ott nem tudom mi volt az, ami visszatartott attól, hogy ugyanazt tegyem vele is, főleg, hogy bevallása szerint semmi rosszat nem tett, hisz meggyónta… itt hagynék némi időt arra, hogy feldolgozd az imént olvasott infót.
Igen, szenvedésre kárhoztatott egy védtelen kisállatot, akit később sajnos el kellett altatni, majd az egészet elintézte azzal, hogy ő meggyónta! Bőven több mint 10 éve történt az eset, de azóta is ökölbe szorul a kezem, ha eszembe jut. Emlékeim szerint ő volt az első, aki miatt simán félredobtam azt a belém nevelt dogmát, miszerint az idősebb tiszteletet érdemel, csak mert megért egy bizonyos kort.
A második egy idős férfi volt, aki kutyasétáltatás közben a pórázon vezetett kutyám felé rúgott, mindenféle provokáció nélkül. Olyan szinten ledöbbentem, hogy elfelejtettem felképelni, ami egyébként is távol áll tőlem. Szerencsére egyszer találkoztunk és akkor sem sikerült neki a „merénylet”. Nem tudom miért akarta bántani Lilit, de nem is tudta megmagyarázni.
Jött eztán egy új, akit nem nevezek nevén, de hívjuk Banka néninek.
Ő az egyik új szomszédunk, akit gyakorlatilag a beköltözésünk után kb. 4-5 hónappal láttunk először és az az igazi Janka néni (Szomszédok). Vagyis azt nem tudom iszik-e, de az biztos, hogy a tipikus minden lében kanál nénike. Ő az, aki mindenről tud, mindent lát és mindent jegyez.
Ideköltözésünkkor leginkább a helyi faunától tartottunk, mivel egy jó szomszéd szerint ez a lépcsőház egy igazi bulipanel, mert lent vannak a drogosok, fönt pedig a kurvák. És ez nem túlzás, tényleg így van.
Egy ideig azt hittük, hogy valaki a lakás volt tulajára pikkel, vagy ránk amiért mi költöztünk be és esetleg ő nem. Ezt leginkább abból gondoltuk, mert a beköltözésünk másnap reggelén a folyosóra kipakolt balkonládák az ajtó előtt voltak szépen sorba rendezve. Gondoltuk, ez van, amúgy is a végét járja az a virág, ami bennük van, kidobtuk, hát őket. Ezzel maradt egy darab, féltve nevelgetett avokádó csemeténk egy műanyag cserépben. pár hetente ezt felborította valaki (először a helyi drogosokra terelődött a gyanúnk), majd volt olyan amikor nyilvánvalóan lepisilték. Mit volt mit tenni, ezt is kidobni kényszerültünk. Volt még egy incidens amikor valaki egy akasztófát rakott ki szegőlécekből a bejárati ajtókeretünkbe. Nem nagyon tudtunk mit kezdeni a dologgal. Elengedtük. Amennyire lehetett legalábbis, mert engem nagyon dühített a dolog. Viszont a tettes ismeretének a hiányában nem nagyon tudtam kinek nekiugrani. Ezek után egy-két hónappal, véletlenül találkoztunk Banka nénivel, aki a bemutatkozásunk után szinte azonnal rátért arra, hogy halljuk-e azt az állandó kopogást ami őt megőrjíti? Jeleztük, hogy igen, mert valahonnan a fejünk felől érkezik a hang és persze minket is zavar, de emiatt nem fogunk dzsihádot indítani senki ellen, majdcsak abba marad valamikor, lehet felújítanak.
Node banka nénit nem abból a korhadt fából köpülték, hogy egy ilyen atrocitást csak úgy annyiban hagyjon. Ő bizony visszakopogott a melegvíz csövön keresztül, tudatva mindenkivel, mekkora szabálysértést követnek el. Miután ezt büszkén elmondta, mint nem elhanyagolható fegyvertényt, elkezdett megfogalmazódni bennem egy halovány gondolat, arról, hogy lehet nem is drogosok inzultálták a virágokat. Burkolt kérdésemre miszerint vajon kinek lehettek útjában a kórók, Banka néni szemében felcsillant az őserő és kijelentette, hogy bár ő erről semmit nem tud, DE… a házirendben bizony benne van, hogy növényt a közös terekbe kitenni tilos.
Lehet előítéleteim vannak, de számomra immár nem kérdés, hogy kinek köszönhettük a felborított, pisivel áztatott avokádó palántát. Ezt az is beigazolni látszik, hogy azóta, hogy nincs kint növény, hirtelen a „drogosok” sem mutatnak olyan érdeklődést az ajtónk iránt.
El is érkeztünk a legutóbbi önjelölt igazságosztónkhoz, aki nem más, mint egy másik szomszéd, most épp a szomszédos tömb bottal közlekedő sötét ura.
Ő, ki a kukák erényének és mindenkori gazdaságosságuknak hű védelmezője, az egyetlen, aki kukába turkálva dobálja ki az illegálisan odakerült, össze nem taposott dobozokat, majd azon hőzöng, hogy a kuka mellett is szemét van. Erről jut eszemben egy igen kedves korábbi szomszéd is aki szerint a pizzás doboz nem kukába való, sőt veszélyes hulladék.
Egyre inkább érdekel az emberi elme és annak bizonyos eltorzulásai. Nem csak azok, amelyek hatására a 160 kilós ember a tükörben fessnek, de legalábbis szexinek találja magát, majd egy fényképet meglátva magáról elhűlve veszi tudomásul, hogy a tükör belehazudott a szemébe.
Ez utóbbi mondjuk pont velem történt meg.
Nagy törés volt, amikor tudatosult bennem, hogy nem azért nehéz lépcsőzni mert öregszem, hanem mert iszonyú kövér vagyok.
Nem csak ezek.
Azok is, amelyek hatására az ember vakon, gondolkodás nélkül cselekszik olyanokat amelyeket ha átgondolna, talán saját magát köpné szembe.
Találkoztál már hasonlóval?